A vámpírokat évszázadokon keresztül simán csak öldöklő, módszeres vérszívóknak tekintette mind a közvélekedés, mind pedig a művészet, úgy anblokk. A havasalföldi karóbahúzó Drakula gróf története már a mozgókép hajnalán vászonra került. Aztán eltelt sok-sok év, árnyalódott a kép, mígnem a vérszívók megjelentek Brooklynban is. Interjút készíthettünk velük, bálozhattunk Buffy vagy épp Kate Beckinsale társaságában - alkonyattól egészen pirkadatig. A Twilightazonban más.
Szerelem van, szenvedély és tinik. Olyan, mintha összehoznánk egy klasszikus-szerelmeses tinifilmet egy vámpírsztorival. Sőt nemcsak hogy olyan, hanem ez is történik. Stephenie Meyer négykötetes (Alkonyat,Újhold, Napfogyatkozás, Hajnalhasadás) sagája a mozikban egyelőre a második résznél tart.
Bella elvesztette szerelmét, Edwardot (pontosabban a vérszívó srác családja kénytelen volt elköltözni a városból). Bella magányában rájön, csak a veszély az, ami közel hozhatja szerelmét. A Quileute törzshöz tartozó gyerekkori barát, Jacob Black kipofoz neki egy ósdi motort, hogy szabadon szelhesse a szelet. Bella és a srác egyre több időt tölt egymással. A lány, hogy visszakaphassa egykori halálos szerelmét, egyszerre küzd meg belső démonaival, a természetfeletti erőkkel és az idővel. Közben Edward végzetes elhatározásra jut.
Az írónő szerint ez a saga legszomorúbb és legsötétebb része.